Az OSONÓ Diákszínházat 1993-ban Salamon András magyar szakos tanár alapította. A fiatal alkotók színházi kutatásainak, kísérleteinek otthont adó, immár 16 éves szellemi műhelyt, 11 éve Fazakas Misi - színész, rendező és drámatanszék vezető - irányítja.

   

   

      Célunk, a színházi munka során (előadások, tréningek, műhelyfoglalkozások) a közösségi élmény, a rombolás helyett az értékteremtés, a közösség iránti felelősség, a kultúra iránti tisztelet és alázat, az önmegismerés és nem utolsó sorban egy színházi (szakmai) nyelv megtapasztaltatása a tizenéves kamaszokkal, egy értékvesztett, technikacentrikus, elanyagiasodott világban, ahol egyre kevesebb figyelem jut magára az emberre és az alapértékekre.

 

       Jelenlegi előadásunk a RÉSZLETEK A BOLYONGÁS MESÉIBŐL (2007, r: Fazakas Misi) egy féléves kísérlet eredményeként született. Az előadás egy vizuális gondolat. Kísérletünk tárgya: a színházi szertartás és jelenidő, a láthatatlan láthatóvá tevése. Képek és hangulatok. Álmok. Mozaikok. A színházi szertartásban megmutatott önmagunk. Minden, ami bennünk van. Az előadás egy olyan vizuális gondolat megteremtése, amelyben vágyaink, álmaink, félelmeink és szorongásaink jelennek meg a színházműhelyünkre jellemző teatrális nyelvben. A történetiséget teljesen megszüntetve részleteket, vízíókat mutat meg a bennünk megszülető, sokszor még önmagunk elől is elrejtett érzésvilágról. Ezekből áll össze a "mese". Bolyongunk az életben. Bolyongunk önmagunkban. Bolyongunk... és közben nem marad más, mint egy korty bort meginni közösen a nézővel és együtt keresni a befele figyelés, a megtisztulás lehetőségeit és a Csend hangjait.

 

 

 
 

Előadásunk díjai:

 

  • Licart 2007 Országos Diákszínjátszó Fesztivál - Bukarest:   A legjobb csapatnak/előadásnak járó fesztivál- nagydíj
  • Interetnikai Színházi Fesztivál- Brassó: legjobb előadás díja
  • Soltis Lajos Színjátszó Fesztivál, Celdömölk, 2009 – Legjobb előadás díja
  • Színjátékforgó Fesztivál, Budapest, 2009 – Külön díj
  • I Mezőkövesdi Színházi Fesztivál: Legjobb csapatnak járó díj (2009. október 3)
  • I Mezőkövesdi Színházi Fesztivál: Rendezői különdíj (2009. október 3)
  • Színházi Előadások Országos Tantárgyversenye - Temesvár 2009: Legjobb előadásnak járó nagydíj (2009. december 13)
  • A Csíky Gergely Állami Magyar Színház különdíja - Temesvár (2009. december 13)

 

 Az új évet, az előadásunk 205. bemutatásával kezdtük

 

 

Vendégszereplések:

Erdély

Székelyudvarhely, Székelyderzs, Székelyhíd, Csíkszereda, Brassó, Nagyvárad, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Tusnád, Kökös, Szilágycseh, Zilah, Kolozsvár, Nagybánya, Csíksomlyó, Arad, Gyergyószentmiklós, Fogaras, Gyulafehérvár, Nagyenyed, Temesvár, Barót

Románia

Bukarest, Bacău

Szerbia és Vajdaság:

Belgrád, Újvidék, Bácsfeketehegy, Zenta, Magyarkanizsa

Magyarország:

Budapest, Celldömölk, Mezőkövesd

Ausztria:

Bécs

Thaiföld:

Bangkok, Patumthani, Lopburi, Nontaburi

 

 

 

RÉSZLETEK A BOLYONGÁS MESÉIBŐL

SZEREPLŐK:

 

ALBERT NAGY ÁKOS

BARTHA LÓRÁND

DARAGICS BERNADETTE

GYÖRBIRÓ EMESE

KOCSIS ISTVÁN

MUCHA OSZKÁR-HUNOR

MÜLLER HENRIETTA

PAP NÓRA

RÁDULY RÉKA

Fény és hangtechnikus:
MIHÁLY PÉTER
BERNÁT SZILÁRD


Ügyelő:

FÜZI ANNAMÁRIA

Videó:

BÁN JÓZSEF

 

Rendező:

FAZAKAS MISI

 

 

 
Fotók:  KOVÁCS BOTOND

 


Az Osonó blogja, oldala:

http://bolyongo.blog.hu/

 
 
 
Thaiföldön turnézott az Osonó
 
Az alábbi beszámoló Erdély András tollából származik, aki végig elkísérte az Osonót a thaiföldi turné alatt:
 

 

Két hét múlva indul Thaiföldre az Osonó

2010. január 08.

 

Január 23-án indul háromhetes thaiföldi turnéra az Osonó Színházműhely. A Fazakas Misi által vezetett csoportot egy bécsi vendégjátékon hívták meg egy bangkoki fesztiválra. Bár a rendezők minden ottani költséget magukra vállaltak a csapatnak az is óriási gond, hogy a repülőjegyek árát összegyűjtse.

 

Akik segíteni szeretnének, azok megtehetik, ha ellátogatnak a www.bolyongo.blog.hu honlapra, vagy felkeresik a társulatot, például vasárnap este  a Mikes Kelemen Főgimnázium dísztermében, ahol sor kerül a Részletek a bolyongás meséiből című produkciójuk 252. előadására.

 

Budapesti kitérő Thaiföld előtt

2010. január 20.

 

Elutazott Budapestre az Osonó Színházműhely, ahol 254. alkalommal mutatják be a Részletek a Bolyongás meséiből című produkciójukat. A nagy színházi társulatoknál többet játszó fiatalok péntekre hazajönnek, de szombaton máris továbbindulnak Thaiföldre. A társulat január 23. és február 15. között részt vesz a thaiföldi Patumthani Nemzetközi Színházi Fesztiválon.

Fazakas Misi az Osonó színházműhely vezetője elmondta: a társulat életében mindezidáig példátlan lehetőséget rejt egy világfesztiválon találkozni az alternatív színjátszók képviselőivel Mexikótól Indiáig. Ezt követően thaiföldi körút következik: hét helyszínen (többek között egy ifjúsági börtönben) 14 előadást tartanak.

Az ott tartózkodás költségeit a szervezők állják. A 14 tagú csapatnak „csak” az utazás költségeit, több mint 400 millió régi lejt kellett előteremtenie. Bár nagylelkű szponzorok jelentős összeggel támogatták a csoportot, a sepsiszentgyörgyi városi tanács is elfogadott pályázatot a 2010-es költségvetés terhére, a pénz nagy részét egyelőre zsebből tették ki az utazók. Csak reménykednek abban, hogy a költségvetés elfogadása után valamennyit visszakapnak belőle.


Tengerparton és narancsligetben

2010. január 24.

 

Aki nem tudná, milyen egy hamisítatlan székely kanyar, tanulmányozza az Osonó Színházműhely thaiföldi készülődését. A múlt héten bemelegítőnek elosontak Budapestre, hogy 254. alkalommal is bemutassák be a Részletek a Bolyongás meséiből című produkciójukat. Ezek után péntekre hazajöttek, hogy szombaton továbbindulnak Thaiföldre, természetesen Athén érintésével. Szombaton reggel örömmel újságoltuk a társulat viszontagságait filmre vevő Erdély Andrásnak, hogy látszólag minden akadály elhárult, hiszen péntek este óta a görög parasztok már nem torlaszolják el a bolgár-görög határátkelőt, tehát nyugodtan pakolhatják a buszokra a figyelemre méltő angyalszárnyat, az óceánjáróba illő ládát, és a röptéri biztonságiak jövendő ledvencét, a hatalmas orosz stukkert. Olyan három-négy órai pakolás után szombaton délben sikerült is elindulniuk a Mikes Kelemenről elnevezett oktatási intézmény elől, és a jelentések szerint nem több, mint 5 méter után a csapatot szállító autóbusz lerobbant, és csak az ilyenkor kötelező szűrőcsere után indult el Görögország felé. A jó hír, hogy a határ szabad, igaz volt, de a görög parasztok Larissa környékén minden 50 km-en lezárták az utat. A folyamatos terelés miat az egyik csapat kiért a tengerpartra, majd elkeveredett egy narancsligetben is, a másik hasonló utat járt be. Végül 24 órás út után megérkeztek Athénbe és megnézték még a Dionüszosz színházát is, hogy vasárnap délután végre felszálljanak

Doha irányába. Hétfőn a csapat Bangkokban lesz, további hírekkel onnan szolgálunk.

 

Az Osonóékkal semmi sem egyszerű

2010. január 25.

 

Hétfőn Bangkokban landolt az Osonó csapata, miután regénybe illő készülődés meg indulás után valahogyan eljutottak az athéni röptérre. Szombaton reggel örömmel újságoltuk a társulat viszontagságait filmre vevő Erdély Andrásnak, hogy látszólag minden akadály elhárult, hiszen péntek este óta a görög parasztok már nem torlaszolják el a bolgár-görög határátkelőt, tehát nyugodtan pakolhatják a buszokra a figyelemre méltó angyalszárnyat, az óceánjáróba illő ládát, és a röptéri biztonságiak jövendő kedvencét, a hatalmas orosz stukkert.

És akkor elindultak a Mikes Kelemen főgimnázium elől.

A busz üzemanyagszűrője a jelentések szerint nem több, mint 5 méter után lerobbant, ott az iskola előtt, és csak az ilyenkor kötelező szűrőcsere után indult el Görögország felé. A jó hír, hogy a határ szabad, igaz volt, de a görög parasztok Larissa környékén minden 50 km-en lezárták az utat. A folyamatos terelés miatt az egyik csapat kiért a tengerpartra, majd elkeveredett egy narancsligetben is, a másik hasonló utat járt be. Végül 24 órás út után megérkeztek Athénbe, hogy némi kalandozások után gyönyörködjenek a Dionüszosz színházában. Ezek után csak az angyalszárny angol megfelelőjét kellett még kitalálni, és átvetkőzni, hiszen egy dohai átszállás után Bangkok harmincfokos hőmérséklettel fogadta az Osonókat

A Bangkokból thai idő szerint hétfőn este hétkor bejelentkező Erdély András tudósítását teljes egészében hallgassák meg a Krónikák után vagy hallgassák meg itt.

 

 

Napfelkelte Moradokmaiban

2010. január 26.

 

Helyi idő szerint hajnal ötkor keltek Moradokmaiban az Osonó Színházműhely tagjai, ugyanis fél hattól (itthon éjfél után fél egytől) elejét vette a felkelő napot köszöntő szertartás. A még sötétben, gyertyafénynél elkezdett, dobszóval és xilofonnal folyamatosan alázenélt, hangosan együttmondott versekkel tarkított rituálé, amely alatt különböző mozdulatokat kell végrehajtani, a napfelkeltével ér véget. A szertartás hálaadás, hogy  ismét világos lett, hiszen mint azt Chang Chandruang, a Moradokmai Színházi Központ és Iskola vezetője megfogalmazta: a sötétben eltűnik és értelmetlenné válik az idő. Azért is  szükség van a hajnali együttlétre, zenélésre, éneklésre, mozgásra, hogy mindnyájan eggyé váljunk – mondta a guru.

 

A hagyományos piros nadrágba beöltöztetett osonósok "beálltak a sorba" és ha egy mozdulatot, tartást kissé idétlenül, helytelenül hajtottak végre, a morodokmai táborban lakó mintegy harminc fiatal közül valaki finoman kijavította. Az Osonó Színházműhely Athén és Doha érintésével, meglehetősen kalandos utazás után, több mint 10 000 kilométer megtétele után hétfőn estére érkezett Thaiföldre. A 11 fiatalból álló csoport részt vesz a Patumthani Nemzetközi Színházi Fesztiválon, majd egy thaiföldi körúton, amikor hét helyszínen, 14 alkalommal mutatják be a Részletek a bolyongás meséiből című produkciót.

 

Ki mit tud Moradokmaiban

2010. január 27.

 

Nem az a lényeg, hogy ki hol tanul, hanem az, hogy ki, mit tud - ez az alapfilozófiája a thai tanügyi rendszernek. A távolkeleti ország ezirányú törekvéséből kaptak némi ízelítőt a Thaiföldön turnézó Osonó Színházműhely tagjai. Chang Chandruang, a Moradokmai Színházi Központ és Iskola vezetője azt mondja: a színházon keresztül minden szükséges ismeretre szert tehet egy fiatal. Valamennyi gyerek az állami oktatási rendszerből jött - magyarázza Chang Chandruang - csak a szülők úgy döntöttek, hogy egy alternatív módszert választanak: az otthoni oktatást. Itt mindent megtanulnak, amit a közoktatásban elsajátítanának, csak éppen nem kell elmenni iskolába. A különbség az, hogy itt mindent a színházon keresztül adunk át: ha történelem kell, kitalálunk egy történelmi darabot, ha fizika kell, eljátsszuk, hogy feltaláltuk, dramatizáljuk a matematikát, az angolt, mindent - mondja a guru.

A Moradokmai Színházi Központ és Iskola vezetője hozzátette: a tantervet a tanügyminiszter hagyja jóvá, vizsgáztatni kiszállnak a tanyára és oklevelük éppen annyit ér, mint akármelyik állami intézményben szerzett diploma.

A tudósítást meghallgathatják itt.


 

Megvédeni a gyerekeket

2010. január 28.

 

A thaiföldi Moradokmaiban folyó tevékenységre, hogy színházon keresztül sajátítsák el az általános műveltség elemeit, a világ más tájain is figyelnek. Jill Navarret, egyesült államokbeli szakember, aki néhány éve Indiában dolgozik azt mondja: semmi nem lehet fontosabb, mint az, hogy a gyerekeket ne sodorja el a csillogó, de belül üres, semerre sem vezető kommersz-kultúra.

 „Az ok amiért én csodálom Moradokmai az, amiért létrehozták: hogy megteremtsék a lehetőségét annak, hogy a gyerekek békében éljenek saját lelkükkel, hogy megvédjék őket őket a fogyasztói társadalom áldatlan hatásaitól, hogy rámutassanak az igazi értékekre, azokra, amelyek igazán fontosak nekünk - ez az, amit megpróbál Moradokmai tanítani” – fogalmazott Jill Navarret.

Az Osonó Színházműhely tagjai még mindig kisebb akklimatizációs tünetekkel küzdenek. Lassan megszokják, hogy otthoni idő szerint éjfél után fél egykor kell felkelni, és már-már azt is elfogadták, hogy a hőmérséklet késő este is alig süllyed 30 fok alá, ami a levegő magas nedvességtartalma miatt még ennél is sokkal többnek tűnik, ám ez ügyben kissé elbizonytalanodtak azután, hogy az ugandai színes bőrű csoport vezetője azzal kezdte, hogy ilyen meleg még náluk otthon sincs. 

Külön élmény volt a fiatalok számára a bangkoki gyümölcspiac, ahol a kínált termékek 90 százalékát hírből sem ismerték. Nagy élvezettel fedezték fel a lankár, az emuh, vagy a kemökár csodálatos ízvilágát és kóstolták meg a helyben sajtolt kókusztejet.

Amúgy mindenki jól van, sem víztől sem az otthoni ízekre még árnyalataiban sem emlékeztető ételtől nincs semmi baja. A munka még ezután következik, hiszen csütörtökön kerül sor a hivatalos megnyitóra és elkezdődik a tíz napos Patumthani Nemzetközi Színházi Fesztivál, ahol a világ minden tájáról érkező 14 ország képviselőivel együtt lép fel a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely.


 

Megkezdődött a fesztivál

2010. január 29.

 

A thaiföldi „lótusz városában”  Patumthaniban csütörtökön késő este hivatalosan megnyitották a Nemzetközi Színházi Fesztivált, ahol Kelet-Európát a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely képviseli.

A tíznapos seregszemlén 14 ország képviselői vesznek részt. A bőrszínre és származási helyre meglehetősen vegyes társaságot végigvezették a Bangkoktól kissé északra fekvő, a fél Kovászna megye nagyságú, azonos nevű, 800 ezer lakosú régió székhelyének régi piacán, majd kerékpárra pattantak, és „addig gyakorold, amíg mester leszel” jelszavas egyenpolóikban, rezesbanda felvezetéssel a város központjába gurultak. A polgármesteri hivatalban a település polgármester-helyettese és a régió monk vezetője Prapanya Nantaram abbot üdvözölte a résztvevőket, majd a moradokmai fiatalok angol nyelvű előadása következett a város főterén.

Az Osonó csapatát egyébként a fesztivál első napjaira átköltöztették a Thaiföldi Tudományos Múzeum területére. A mindössze húszezres város múzeumát egy nagyon komplex, kutatással és oktatással is foglalkozó intézménynek kell elképzelni, ahol éppen véget ért az ázsiai űrkutatási konferencia. Több mint 100 hektáros területén számos épület áll, az Osonó például a természettudományi részleg futurisztikus, három, egymásbavágó, sarkain álló kockát  formázó épülete mögötti, többemeletes bentlakásban kapott szállást.

A feltételek itt jóval korszerűbbek, mint Moradokmaiban voltak – igaz, itt nem sétálnak át az úton az iguánák, mint amott tették. Az a körülmény, hogy a közös vécét, mosdót és zuhanyozót magába foglaló helyiségben (ahová egyébként mindezidáig megfejtetlen okból csak mezítláb szabad bemenni) pozíciónként csak egyetlen csap van, ami - itteni viszonylatban - vélhetően a hidegvíznek felel meg, az állandóan magas hőmérséklet rovására írható.

Az étkeztetést – meglehetősen egyszerű körülmények között - egy födött, de minden oldalon nyitott területen oldják meg. Csak ízelítőül a tegnapi menü: reggelre tofuleves és sós tojás, a kenyér, tej, kávé és tea extrának számít. Délire rák, melléje laskatészta, babcsíra és további 3-4 teljesen ismeretlen zöldség, vékony, édes tojásbevonattal, és az egész mellé cukrozott mogyoró és curryszósz jár. Estére rizs, csirkecombbal, és kilószám apró banánnal és emuhval. Az amúgyis minden szempontból nyitott Osonósok jól alkalmazkodtak a székelyesnek nehezen nevezhető felhozatalhoz, mindeddig – a magam részéről legalábbis – egyetlen leányzót hallottam azon morfondírozni, hogy jóllehet ez mind erősen finom, egy jó tányér anyuka-féle húsleves azért most már jól jönne.

A résztvevőket a múzeum tűzpiros, emeletes óriásbuszai szállítják, amelyek belülről leginkább egy lakodalmas menetet szállító céljárműre hasonlítanak, amennyiben csillogó vörös tetejük, lila csomagtartó részben folytatódik, ahonnan fehércsipkés-szegélyű rózsaszín drapériák szegélyezik a mélykék sötétítős ablakokat. A sofőr feje fölül nem hiányozhat őfelségének, Bhumibol Aduljadezsnek a fakeretes képmása. A világ alighanem legrégebben hivatalban lévő uralkodójának és feleségének képei egyébként csaknem mindenütt, a körforgalmakban, az autósztráda fölötti hidakon, üzletekben és hivatalokban, vagy csak úgy egyszerűen az út szélén, egyaránt előfordulnak.

Az Osonó most már fizikailag és szellemileg is az előadásra hangolódik: a moradokmai napfelkelte-köszöntő szertartást reggeli tornával pótolják.

A sepsiszentgyörgyi társulat fesztiválnapja február 5.

 

 

Thai masszázs az Osonónak

2010. január 30.

 

A délelőtti és esti előadások közötti szünetben Thai masszázsra vitték a szervezők a Patumthani Nemzetközi Színházi Fesztivál azon résztvevőit, akik erre jelentkeztek. A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely tagjai, természetesen, ezt is egységesen bevállalták. Mielőtt megköveznének, hogy mibe keveredtünk, mi több, mibe kevertük a gyerekeket, némi felvilágosítással kell szolgálnunk: ez a thai masszázs, nem az a thai masszázs. A tradicionális thai masszázsnak semmi olyan erotikus oldala nincs, mint amire szennyes fantáziájú férfi hallgatóink talán gondolnának. Jellemző módon a hölgyeket nők, az urakat férfiak masszírozzák. Oldalra fektetik a vendéget és, miután langyos vízben lemosták a lábát, a szó szoros értelmében a kicsi lábujja tövétől, a talpán át, a gerince és nyakcsigolyája mellett, a füle hegyéig, mintegy 250-300 pontban, újjal, tenyérrel, alkarral, vagy éppen talppal megnyomják, gyakran annyira erősen, hogy az jelentősen túl van a fájdalomhatáron.  Ha ezt esetleg kibírta, akkor a másik felére fordítva a vendéget, az egészet elölről kezdik. Ezt követően hason és háton nagyjából megismétlik a szertartást, ezután felültetve nyújtanak-nyomnak, majd fordítanak minden izületet abba az irányba, amelyikbe hajlik, s abba is, amelyikbe nem. A 180 thai bathért, azaz 4 euróért elvégzett, egy órás masszázs után első körben úgy érzi magát az ember, mint akit zsibbadtra vertek.

 

Bernát Szilárd, az Osonó Színházműhely hangosítója azt mondja: a masszőrök értik a dolgukat, és ahol érzik, hogy valami húzódás, vagy egyéb gond van, ott még jobban  megnyomják, amitől az még jobban fáj, de aztán az ellazult izmok jólesően elmelegednek, és összességében kellemes élménnyel távozik az ágyról az ember.

 

Patumthani Nemzetközi Színházi Fesztivál gőzerővel zajlik a hétvégén is: szombaton az ugandaiak, vasárnap az észtek és a nepáliak mutatják be előadásaikat.

 

  

Új szerep az Osonónak

2010. január 31.

 

Szokatlan helyzetben találták magukat a Tahiföldön turnézó Osonó Színházműhely tagjai. A Pathumthani Nemzetközi Színházi Fesztivál második napján arra kérték fel őket, hogy fogalmazzák meg észrevételeiket, kritikájukat, netán javaslataikat a fellépő együttesek előadásaival kapcsolatban. A kicsit akasztják a hóhért-jellegű szerepcserékkel a szervezők kettős célt követnek: egyrészt arra ösztönzik a résztvevőket, hogy még jobban odafigyeljenek egymás munkájára, másrészt valós esély van arra, hogy egy külső, egészen más kultúrkörből érkező szakember olyan dolgokat vegyen észre, amit belülről nem látni, és olyan ajánlásokat fogalmazzon meg, amelyek jobbá, erősebbé teszik az előadás üzenetét.

Nagy Botond, az Osonó diákszínésze azt mondja: érdekes szituációba került, mert eddig vagy csak játszott, vagy csak nézte az előadást. Most a feladat az volt, hogy szakmabeliként, felfedezni és számon tartani a jó és rossz megoldásokat és észrevételeket fogalmazni meg – ez nagyon szokatlan „szerep” volt.

Az Osonósok Albert Nagy Ákost bízták meg azzal, hogy a négy helyi csapat által előadott darabról, az általuk összeírt észrevételeket az angol színikritikussal, Hazel Royjal és az indonéz koreográfussal Wiwiek Widiyastutival együt elmondja.

Amit mindenképpen pozitív ténykényt szeretnék kiemelni az a kitörő energia, amivel előadtátok a darabokat – értékelte Ákos, majd rámutatott néhány hiányosságra: ha a színfalak mögött, vagy közvetlen az előadás után a színészek kiesnek a szerepből, az nagyot levon az  összhatásból. Minden szerepben, a legkisebb epizódszerepben is meg kell találni azt, ami fontos, hiszen éppen úgy hozzájárul a darab sikeréhez, mint a főszerep, ezért biztosra tudni kell, miért éppen így oldod azt meg - fogalmazta meg Albert-Nagy Ákos az Osonó észrevételeit.

Fazakas Misi, az Osonó Színházműhely vezetője igen nagy izgalommal várja, hogy lássa végre a díszletnek azt a részét, amit a házigazdáknak kell legyártaniuk, azoknak a méretarányos maketteknek az alapján, amelyeket Bartha Lóránddal együtt itthagytak tavaly, amikor tréningeket tartottak egy Moradokmai kurzuson. A dolog azért is sűrgös, mert az elkészítendő vázra még fel kell próbálni azokat a függönyöket és egyéb díszletelemeket, amelyeket az osonósok saját csomagjaikban otthonról hoztak. A díszletek körül pedig egyelőre nagyon nagy, mondhatni gyanúsan nagy a csend.

 

Földrengés szimulátorban az Osonó

2010. február 01.

 

Életformájukká válik a költözés az Osonósoknak. A Pathumthani Nemzetközi Színházi Fesztiválon résztvevő csapatot a Thaiföldi Tudományos Múzeumból a Kelet-Ázsiai Egyetem internátusába költöztették. Ezt megelőzően, az elmaradt fizikaórákat pótolandó, látogatást tettek a természettudományi részlegen, ahol látványos interaktív kiállítást tekinthettek meg. A nagycsoportos óvódások sem rajonghattak volna jobban, hogy kipróbálják a földrengés-szimuláló kamrát, hogy létrehozzanak egy kisebb cunamit a kísérleti medencében, vagy hogy egymástól 25 méteres távolságra állva, suttogva beszélgethessenek egy-egy kétméteres parabolaantenna fókuszpontjában.

Az előadások egy monk templomban folynak. A monk templom nem egy épület, hanem egyféle telep az erdő közepén, számos meditációs teremmel, hivatallal, szálláshellyel, amely többb kilométerre van a legközelebbi falutól.

Az itt felszolgált reggeli mindezidáig a legközelebb állt az európai konyhához, és ezt értékelték is kellőképpen az Osonós diákok. Mucha Oszkár-Hunor azt mondja: ahhoz képest, hogy itt minden vagy csíp, vagy édes, ez már egy egészen ehető fogásnak bizonyult.

Az Osonó diákszínésze szerint azonban nem az ételben, hanem az emberek mentalitásában van a legnagyobb különbség Székelyföld és Thaiföld között. Itt ugyanis, ha ránézel valakire, az mosolyog, ami Székelyföldön nem bevett szokás.

Az este kilenckor éppen harminc fokban, káprázatos öltözékben fellépő indonéz tánccsoport előadását a nepáli nagykövet is élvezettel figyelte. Naveen Prakash Jung Shah szerint itt nincsenek nyelvi problémák, mindenki beszéli a színház nyelvét. Tulajdonképpen ez az álmunk –mondja a nagykövet -, hogy az emberek megértsék egymást, és ebben a művészeknek meghatározó szerepük van.

Az Osonó 14 tagja egyébként egytől egyig jól van, bár a közelgő fellépés miatt némi izgalom érezhető a csapatban. 

 

 

 

A díszlet előállt

2010. február 02.

 

Egyre intenzívebb fizikai edzésekkel és koncentrációnövelő gyakorlatokkal készül az Osonó Színházműhely a pénteki fellépésre Thaiföldön, a Pathumtani Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Erre lehetősége van bőven, hiszen a Kelet Ázsiai Egyetem kampusza akkora területen fekszik, hogy a több ezer diákot belső buszjárat szállítja egyik feléből a másikba. Nagy kő esett le Fazakas Misi szívéről, hogy végre megnézhette egy helyi műhelyben az Osonó vascsövekből álló díszletvázát. A méretek ugyan gyakorlatileg sehol sem találnak, a cső sokkal vastagabb, semhogy a függünyök karikáit fel lehetne tenni, van ahol túl magas, máshol túl széles, mindenütt van keresztvas, ahol nem kellene és hiányzik onnan, ahol szükség lenne rá, de a helyzet kezelhető. Az Osonó Színházműhely vezetője azt mondja: ennél sokkal rosszabbra számított és most már egészen biztos benne, hogy a hátra lévő két nap alatt éppen megfelelővé alakítják a díszletet. Az előadások továbbra is az erdő közepén lévő monk templomban zajlanak. Bár a szervezők szemmel látható erőfeszítéseket tesznek, és már arra is volt példa, hogy az asztalra kitett húszféle étel közül a figyelmes európai akár hármat-négyet is felismert, a gelencei Pap Nóra esetében a thai menünek egyelőre egyetlen biztos pontja van: a lekváros kenyér. Az mondja: szereti azt a nyugalmat, ami itt árad az emberekből és a környezetből. Györgybíró Emesének az a már már önfeláldozó munka tetszik, amellyel a helyiek, ahol az önkéntesek 90 százaléka nem töltötte be a 18 évet, csendben, alázattal és szinte hibátlanul megfelelnek egy több mint száz résztvevővel zajló nemzetközi fesztivál kihívásának.

 

 

Közeleg a célegyenes a Patumthaniban

2010. február 03.

 

Lassan a célegyenesbe fordul az Osonó Színházműhely szempontjából a Pathumthani Nemzetközi Színházi Fesztivál. A Thaiföldön turnézó sepsiszentgyörgyi csapat pénteken este tartja hivatalos előadását. Érdekes lehet a közönség reakciója, hiszen itt nap mind nap látható: a fesztivált szervező moradokmai mesterek az egykor igen jó színvonalú thai színház újjáélesztését tűzték ki célul. A hazai csoportok délelőtti előadásai meglehetősen naivaknak tűnnek, de arra mindenképpen jók, hogy a több százas csoportokban cserélt helyi fiatal közönség jól szórakozzon. Láthatóan azt követik, hogy az ily módon becsalogatott hallgatóság egy része a mozik szívóhatása ellenére is megmaradjon a színház mellett, és a komolyabb, modernebb előadásokat is értse, végignézze. A külföldi csapatok éppen ezt a szerepet töltik be. A hazaiakból válogatott diákoknak mindenki külön játszik, sőt azt követik, hogy ezek a diákok este még egyszer megnézhessék az előadást. Minthogy az Osonó-féle darabra vélhetően nem tudnak egyszerre 100-120-nál többen beülni, előfordulhat, hogy a Részletek a Bolyongás meséiből című produkciót négyszer lesznek kénytelenek eljátszani, kétszer délelőtt és kétszer délután. Amúgy a társulat tagjai vegyes érzelmekkel várják az előadást. A bodoki Daragics Bernadett az egyetlen, aki játszott az összes eddigi 254 előadáson, bár közben megváltozott néhány dolog. Mint mondja: most már benne él az előadás és reméli, hogy a produkció pozitív hatással lesz a helyiekre. A másik véglet a zágoni Ráduly Réka, ő Thaiföld előtt mindössze hétszer lépett fel a Bolyongásban. Azt mondja: eddig túlságosan is a technikai részletekre figyelt, de most már az érzelmi oldalát is sikerül bevinnie a darabba. A közönség eddigi reakciójából kiindulva úgy gondolja: ha egészében nem is, de lényeges része átmehet a Bolyongás üzenetének.

 

A háromlábas dugaszok és az Osonó fénypultja

2010. február 04.

 

Felpörögtek az események Pathumthaniban, a Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Estéről estére változatosabb és rangosabb külföldi előadásokat láthat a nagyérdemű. A lipcsei táncszínház gyönyörű produkciója után még magasabbra emelte a lécet a franciák Pacotille nevű csapata, egy aranyos, profi módon előadott, pantomimmel és bábjátékkal fűszerezett bohócjátékkal. Lehet, hogy ezt követően Andrej Szpiridonov orosz rendező Bűn és bűnhödése nem volt a legszerencsésebb témaválasztás, de az tény, hogy fokozott várakozás előzi meg az Osonó Színházműhely fellépését.

Az átalakított díszletet a helyére szállították, és miután Fazakas Misiék, az Albert-Nagy Ákos tolmácsolásával, aki ott tart, hogy már álmában is angolul beszél,  egy barkácsboltból néhány száz kábelcsatorna-leszorító műanyaggyűrűvel és némi halászdamillal kiegészítették a felszerelést, a függönyöket is fel lehetett rá fogni.

A hangkeverőpultot már átvette Bernát Szilárd, ám a fényeket kezelő Mihály Péter nem tudja illeszteni a thai reflektorok háromlábas dugaszait az Osonó 16 csatornás fénypultjába.

Minthogy a szentgyörgyieknél az a jelszó, hogy ha valami nem megy, azt meg kell oldani, most azon dolgoznak, hogy az egész rendszert átalakítsák a hazaiak teljesen más alapokon működő fénypultjára.

Az Osonó színházműhelyt pontosan 17 évvel ezelőtt, 1993. február 5-én alapította Salamon András, a Mikes Kelemen Főgimnázium tanára. A 17 év alatt összesen 140 diák tevékenykedett a csoportban, ebből negyvenen valamilyen módon ma is a színház közelében maradtak. Tizenhét év alatt 13 bemutatót tartottak, ez összesen 527 előadást jelent. Kétségtelen, hogy ezek közül a legsikeresebb a Részletek a Bolyongás meséiből című produkció, amelynek pénteken, születésnapi ajándékként,  a 255. előadására kerül sor, Thaiföldön.

A Pathumthani Nemzetközi Fesztivál egyik utolsó műsorára bejelentette magát, Marius-Sorin Miclea, bangkoki román konzul és idevárják Dr. Balogh Andrást, a Magyar Köztársaság thaiföldi nagykövetét is.

 

17 éve osonnak

2010. február 05.

 

Az Osonó színházműhelyt pontosan 17 évvel ezelőtt, 1993. február 5-én alapította Salamon András, a Mikes Kelemen Főgimnázium tanára. A 17 év alatt összesen 140 diák tevékenykedett a csoportban, ebből negyvenen valamilyen módon ma is a színház közelében maradtak. Tizenhét év alatt 13 bemutatót tartottak, ez összesen 527 előadást jelent. Kétségtelen, hogy ezek közül a legsikeresebb a Részletek a Bolyongás meséiből című produkció, amelynek pénteken, születésnapi ajándékként,  a 255. előadására kerül sor, Thaiföldön.

Rádiónk délelőtti magazinjában bekapcsoltuk Salamon András tanár urat, aki éppen utazóban volt Szatmárnémeti felé egy színházi eseményre, ahol két szentgyörgyi származású színházi szakember munkáját láthatják: a Három nővért, Keresztes Attila rendezésében, munkatársa Bodó Ottó dramaturg.

1993 tájékán senkinek meg nem fordult a fejében, hogy az Osonó 10 ezer kilométerre is eljuthat előadni, őrült nagy kaland ez „Misikéék” számára, mondta a tanár úr, aki azt üzeni az osonóknak, legyenek jók. Ilyen röviden, ők értik ezt, tudják, hogy mit üzen Salek bácsi.

A helyzet pikantériája, ma a születésnapon, hogy két korábbi szentgyörgyi nevelésű színházi szakemberrel találkozik órák múlva, kommentálta a történéseket Salamon András.

 

Kirobbanó sikert ért el az Osonó Pathumthaniban

2010. február 06.

 

Csak szuperlatívuszokat hallottunk az Osonó Színházműhely péntek esti hivatalos bemutatója után a Pathumthani Nemzetközi Színházi Fesztiválon. A sepsiszentgyörgyi diákszínjátszó csoport mind a négy előadását óriási érdeklődés övezte, az egyetlen problémát a közönség számának az ülőhelyekre való korlátozása jelentette. Az eseményen jelen voltak Magyarország és Románia bangkoki diplomáciai képviseletének vezetői is. Mindketten saját közösségük sikerének tekintették az előadást.Dr. Balogh András azt mondja: a Magyar Köztársaság nagyköveteként különös örömet okozott számára, hogy olyan székely-magyarokat üdvözölhetett Thaiföldön, akik nagyon magas színvonalon képviselik közös kultúránkat. A magyar nagykövet – egy utóbb egyeztetendő időpontban – meghívta egy teára az Osonó csapatát a diplomáciai képviselet bangkoki székhelyére. A román követség ideiglenes ügyvivője ugyancsak feltöltődve távozott az előadásról. Mihai Sion szerint egy gyönyörű szép román előadást láttunk, mert – mint mondta – neki ez akkor is román előadás volt, ha Sepsiszentgyörgyről jött. Egy nagyon átgondolt, jól megrendezett, nagyszerű produkció volt, amely pozitív energiával töltött fel  és amely elgondolkoztatott – mondta a román diplomata. Mihai Sion szívesen megnézné még egyszer az előadást, ezért bekérte az Osonó thaiföldi turnéjának menetrendjét.

 

A Guru ceremóniája

2010. február 08.

 

Thaiföldi időszámítás szerint, Buddha halála után 2554 évvel, február 7-én, mintegy 400 résztvevő előtt megtartotta idei szertartását Moradokmaiban a guru. A kora reggeli, monk papok által tartott buddhista ceremónia után, a Thaiföldön is meghatározó indiai kultúra és szellemiség előtti tisztelet jeleként, a guru zenével idézte meg a többi között Indrát, az istenek királyát, Bráhmát, a teremtés, Visnyut, a megtartás és Shivát, a pusztítás istenét. Az Osonósokat fehér polóba öltöztették. Azért fehérbe, magyarázza Chang Chandruang, a Moradokmai Színház és Iskola igazgatója, mert a fehér a tisztaság jele, olyan szín, amit bármilyenre át lehet festeni, éppen úgy, ahogy ők is képesek megváltozni, befogadni a guru bölcsességét. Mintegy négy méter vörös vászonból egyféle buggyos nadrágot bogoztak rájuk, hogy készek legyenek a szertartásra. A 25, étellel és gyümölccsel megrakott aranytál közül a guru leemelt három isteni maszkot, és ezeket egyenként az összes résztvevő fejére tette, ezáltal valamennyi isten védelmébe ajánlva a csapatot. Fazakas Misi és Bartha Lóránd eggyel tovább lépett. Ők abban a megtisztelésben részesültek, hogy a guru kezéből átvehettek egy fegyverkészletet, ezáltal ők maguk is guruvá váltak. Bartha Lóránd, kissé csodálkozva állapította meg, hogy oklevele megszerzése előtt tanár lett. Az Osonó frissen guruvá előlépett rendező-asszisztense azt mondja, lehet, hogy valamilyen státuszt nyert a thaiföldi diákok előtt, de Európában aligha számít majd ez a tisztség.

 

 

A bölcsesség nem feltétlenül a korral jár

2010. február 08.

 

A társulatvezetők, szervezők és kritikusok kiértékelőjével zárult a Pathumthani Nemzetközi Fesztivál szakmai programja. Chan Chandrugan fesztiváligazgató azt mondta: nem tévedett, amikor Bécsben kiszemelte az Osonó Színházműhelyt, hogy Kelet-Európát képviselje Pathumthaniban, mert a sepsiszentgyörgyi csoport a legerősebb előadást mutatta be. 

Egy csodálatos darab volt, amely néha Tarkovszki filmjeire emlékeztetett, amelyben nagyon jól koreografált, kifejező testbeszédet láthattunk, amely felébresztett bennünket, hogy nézzünk körül és figyeljünk a körülöttünk zajló eseményekre – mondta Jill Navarret, Indiában élő amerikai rendező, majd hozzátette: ismét bebizonyosodott, hogy a fiatalok sokszor nyitottabbak, mint idősebb társaik, és helytelen pusztán aszerint megítélni valakinek a bölcsességét, hogy hány éves, mert ebből a darabból például rendkívüli bölcsesség sugárzott.

Gita Yoga Indonéziából úgy vélte: minden ország kiemelkedőt nyújtott, de Romániáé volt a legjobb előadás. Azt mondta: annyira bevonták a közönséget, hogy az egy pillanatra sem tudott elszakadni az előadástól, és ezügyben mindenkinek tanulnivalója van a sepsiszentgyörgyi csoporttól.

Masa Ceglar szlovén koreográfust a Bolyongás hangjai ragadták el. Mint mondta: megérne egy külön elemzést az az átgondolt stratégia, ahogy nemcsak a zenét, hanem az egész darab hangzásvilágát összeállították. Szerinte azáltal, hogy a nézők gyertyával a kezükben, csendben elhagyják a termet, nem törik meg a varázs, és marad idő elgondolkodni a látottakon.   

Ugyanezt a megoldást a német Ronald Schubert túlságosan moralizálónak találta, 

Nukul Boonjem, a hazaiak képviselője pedig azt nem értette, hogy lehet boroskancsót adni gyerekek kezébe. Ezt, egy olyan országban, ahol a részeg ember a vallás ellen vét, s ahol alkoholt gyakorlatilag nem árulnak, s még az amerikai üzletláncokban sem lehet délután öt előtt egy doboz sört venni – valóban nem is érthette.

Ez ügyben az Osonó védelmére kelt Hazel Roy, angol színikritikus, aki kifejtette: ott, ahol a világ minden részéről érkező kultúrák találkoznak, normális dolog az, hogy nem mindig világos, hogy mit akar a másik, de nem is biztos az, hogy minden szándékot pontosan meg kell érteni. Az előadás mindenkiben rendkívül sok és változatos gondolatot ébresztett, s ez a legfontosabb – zárta le a vitát a manchesteri szakember.

A résztvevők hétfőn a sziámi ősi városba látogattak, ahol az ország 150 legfontosabb épületének, templomának, palotájának és szoboregyütteseinek kisebbített másai között sétálva ismerkedhettek egész Thaiföld épített örökségével.

 

 

 

Börtön rács nélkül és nyitott kapuval

2010. február 09.

 

A Baankanjanapiseki ifjúsági börtönben lépett fel kedden az Osonó Színházműhely, thaiföldi turnéjának első állomásán. Nem fogják elhinni, de a börtönben egyetlen rácsot sem lehet látni; mi több a kapuk tárva nyitva vannak, sőt, kapuk, fizikailag, egyáltalán nincsenek. A telket körbevevő, inkább esztétikai célokat szolgáló kerítésen három, egyenként ötméteres bejárat van, ahol egyszerűen nincs kapu. A bejárati folyosó mellet annyi a virág, mintha botanikus kertben sétálnánk, bent, pedig, az udvaron laza öltözékben sétáló, kedélyesen beszélgető fiatalokat találtunk, akik közül nem egynek ismerős volt az arca, mint kiderült, néhányan részt vettek a Pathumthani Nemzetközi Fesztivál előadásain is. A börtön szót, hamar ifjúsági otthonra javítja Dr. Nicha Na Nakorn, az intézet vezetője, aki doktorátusát egy olyan szakból szerezte, amit leginkább emberi viselkedéstannak lehetne fordítani. Az igazgató asszony mosolyogva mesélte, hogy a 180 fogvatartott közül negyvenen emberölésért vannak elítélve. Többen szexuális indítékból, vagy kábítószer hatása alatt gyilkoltak. Bezárva nincsenek, de erre nincs is szükség. Az ideérkezőknek elmagyarázzák, hogy ha elmennek, akkor az áldozat hozzátartozóinak fájdalmát tovább súlyosbítják, és ugyan fizikailag szabadok lesznek, de ez a lélek szabadsága nélkül semmit sem ér. Az első tíz nap a kritikus időszak, ebben, néha, főleg a volt kábszeresek közül, előfordul, hogy némelyek elhagyják az intézményt, de azokat a szüleik rendszerint visszahozzák. Az eső két hét után a legritább esetben fordul elő, hogy valaki szökni próbáljon – magyarázza az igazgató, és szemlátomást nem érti, hogy mit nem értek. Szerdán az Osonó Színházműhely tagjait Dr. Balogh András, a Magyar Köztársaság nagykövete várja egy teára, bangkoki rezidenciáján, a Laskolinas nevű épületegyüttes negyvenedik emeletén.

 

 

Az Angyalok Városa, madártávlatból

2010. február 10. 

 

Bangkoknak, vagy ahogy a helyiek hívják, az Angyalok Városának legkevesebb ötven felhőkarcolója látszik a magyar nagykövet negyvenedik emeleti rezidenciájából, ahová egy teára voltak hivatalosak szerdán az Osonó Színházműhely tagjai.

Dr. Balogh András vázolta a sepsiszentgyörgyi fiataloknak a nagyköveti munka mibenlétét, majd kifejtette: a nagy távolság sem a középkorban, sem most nem volt a jó gazdasági kapcsolatok akadálya. A tízezer kilométerre lévő Magyarországról évente mintegy kétszázezer turista érkezik Thaiföldre, és intenzív árucsereforgalmat jegyeznek, igaz, ennek összetétele az utóbbi időben átalakult. Ma már nem csak gyümölcsöt, rákot, rizset illetve gyógyszert exportál, illetve importál a két ország egymástól, hanem az árucsereforgalom oroszlánrészét gépipari termékek teszik ki. Az Osonós lányok könnyen megtalálták a hangot a nagykövetasszonnyal. Hamar megbeszélték, miként lehet káposztát savanyítani a trópusokon, és azt is megtudtuk, hogy a thaiföldieknek ízlene a pörkölt, csak hiányolják belőle a cukrot.

Visszatérő téma volt a Részletek a Bolyongás meséiből című produkció, amelyet a magyar diplomata feleségével együtt a helyszínen nézett meg a Pathumthani Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Dr. Balogh Gabriella azt mondja: a Bolyongás jóval nagyobb hatást gyakorolt rá, mint számos profi színházi produkció.

Csütörtöktől az Osonó Színházműhely tovább folytatja tájoló előadássorozatát Thaiföldön.

 

Megtörtént, amiért idejöttünk

2010. február 11.

 

Sikeresnek ítélték az Osonó Színházműhely részvételét a Pathumthani Nemzetközi Fesztiválon a társulat vezetői. Fazakas Misi azt mondja: megtörtént, amiért idehívták őket. Az Osonó Színházműhely vezetője szerint bebizonyosodott, hogy az előadás nem csak Európában, hanem Ázsiában is tud hatni, és ezzel – amint azt a szervezők és az eseményen résztvevő kritikusok is megerősítették – sikerült ellátniuk azt a szolgálatot, amiért idehívták: a minőségi színház népszerűsítését Thaiföldön. Moradokmaiban ünnepelt az Osonó: itt töltötte be 18. életévét a sepsibükszádi Müller Henrietta, aki azt mondja: még soha nem volt alkalma februári születésnapját 34 Celsius fokban ünnepelni. Az Osonó diákszínésze hozzátette: örvend, hogy itt van, mert az itt őt körülvevő thaiföldi fiatalok viselkedéséből van, amit tanulni. Az Osonó Színházműhely pénteken vidéken szerepel, szombaton este pedig záróelőadásként, Bangkok központjában, a Thai Kulturális Központban, VIP meghívottak előtt mutatja be a Részletek a Bolyongás meséiből című produkciót.

A társulat Doha és Athén érintésével vasárnap hajnalban indul haza.



Finom a tintahal, de a disznómáj finomabb

2010. február 12.

 

Barbequeba vitték vacsorázni az Osonó Színházműhely tagjait a moradokmai házigazdák. Francia barátaink szerint a kifejezés onnan ered, hogy a Nyugat-Indiai szigetek francia kalózai nyílt tűzön sütögettek kecskét „de la barbe au cul”, azaz a szakállától a faráig és ebből a ’barbe-cul’ szóból lett a ’barbecue’. Ma ez azt jelenti, hogy az ételpultnál a vendég kiválasztja a nyers húst, és azt, asztalánál saját maga sütögeti izlésének megfelelőre, és a szintén önkiszolgáló rendszerben felszolgált körítéssel együtt fogyasztja el. Nos, bár mint többször említettük, az Osonósoknál nem szokás a kényeskedés, és ették eddig is, amit adtak, az mindenképpen feltűnt, hogy a legtöbben a csiga és a rák helyett disznómájat és csirkehúst választottak. Némi fennakadást okozott az is, hogy a háromszékiek röpke fél óra alatt fölzabálták az amúgy többszáz férőhelyes vendéglő teljes krumplikészletét, és az utóbb érkezőknek szalmakrumpli már alig jutott. A vendéglős szabadkozva vonogatta a vállát. Azt mondta: nem érti mi történt, idén ennyi krumplija összesen nem fogyott el, mint ezen az estén. A fiatalok olyan jó étvággyal ettek, hogy attól lehetett tartani: miután megúsztuk a tofus ráklevest és a curry-szószós tintahalat, a végére még valaki a disznómájtól rontja el a gyomrát.

 

A diákok lassan végkövetkeztetést kezdenek levonni háromhetes thaiföldi turnéjuk után. Kocsis István azt mondja: meg lehetne tanulni a helyiektől őszintén örülni valaminek és azt is, hogy töretlen lendülettel végig kell csinálni azt, aminek nekifogtunk.

 

Ami a hazaindulást illeti úgy tudjuk: jóllehet Görögországot lassan teljesen lebénítják a sztrájkok, a vasárnap majd az Osonót is szállító Quatar Airways tegnapi gépe menetrendszerűen megérkezett Dohából Athénbe, bár ha netán Szófiban kellene leszállni, az ellen sem tiltakoznának.

 

 

 

Az Osonó a hegyekben

2010. február 13.

 

Bangkogtól kétszáz kilométerre, arrafele, amerre a Híd a Kwai folyón van, az egymillió lakosú Loburi elitiskolájában vendégszerepelt az Osonó Színházműhely. A helyiek nem reklámozzák különösképpen, hogy a 16 ezer áldozatot követelő hídépítésről,Pierre Boulle azonos című regénye alapján, készült hét Oscar-díjat nyert hollywoodi produkciót nem itt, hanem Sri Lankán forgatták, így aztán hatalmas a turistaforgalom. Az iskolában egyébként Romániában már elképzelhetetlen rend és fegyelem van. A kilencszáz diák egyenruhában jár: a fehér rövid ujjú inghez, fekete nyakkendő fekete szoknya, illetve rövidnadrág, fehér zokni fekete cipő jár. A fehér zakón fekete névfelirat van, egyforma az iskolatáskájuk, benne csaknem mindenkinél laptop, sőt az utazótáskájuk, de a sötétkék szabadidő illetve a világoskék pizsamájuk is azonos színű és szabású. A második előadás kezdési időpontját húsz perccel korábbra kellett hozni, mert pontban kilenckor villanyoltás van.

 

Ennek ellenére, de lehet, hogy éppen ezért, az amúgy tandíjas intézményben túljelentkezés van, még Indonéziából érkezett növendékkel is találkoztunk.

 

Arra a kérdésre, hogy miért jött ide tanulni a 12 éves Ene Kea céltudatos és magabiztos választ ad: mert orvos akar lenni. Majdani százezer bathos (mintegy 2200 Euró) fizetéséből

 

Majd maga is kifizeti gyermekeinek a kétezer bathos tandíjat egy jó iskolába.

 

Amúgy az előadások jól mentek, erősek voltak, jóllehet a közönség sokkal visszafogottabban reagált, mint a Pathumthani Nemzetközi Színházi Fesztivál azonos korú diákközönsége. Ezt Fazakas Misi, az Osonó Színházműhely vezetője a műs családi háttérrel és iskolai felkészültséggel magyarázza.

 

Az Osonó Színházműhely szombaton este záróelőadásként, Bangkok központjában, a Thai Kulturális Központban, VIP meghívottak előtt mutatja be a Részletek a Bolyongás meséiből című produkciót.

 

 

Moradokmai szovádi

2010. február 13.

 

A fővárosi művészeti élet jeles képviselői előtt tartotta nagy sikerű záróelőadását az Osonó Színházműhely szombaton este Bangkok központjában, a Thai Kulturális Központban. A nemrég befejezett modern épület kilencedik emeletét ezzel az előadással avatták föl. Bár a mércét mindig magasra állító Fazakas Misi szerint fért volna még energia a produkcióba, a közönség érdeklődése, az előadás utáni kérdéssorozat azt bizonyítja: hatásos volt a műsor.

 

Az Osonó Színházműhely vezetője megerősítette: az egyetlen romániai magyar nyelvű középiskolai drámatagozatnak, a Plugor Sándor Művészeti Líceum Drámatanszékének, valamint a Művészeti Népiskola színészosztályának és a Mikes Kelemen Főgimnázium Diákszínházának közös előadássorozata elérte azt a célt, amiért idehívták. Az eredményességet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a csapat három meghívást kapott: Indiába, Ugandába és Manchesterbe.

 

Chan Chandrugan fesztiváligazgató azt mondta: örvend, hogy a kultúráért felelős személyiségek itt voltak, mert így legalább látják, melyik az az út, amin nekik, sőt a thai színház ezen irányzatának haladnia kell.

 

Ezt követően elkészült a családi fotó és bizony úgy tűnt, hogy a szemek sarkában csillogó könnyeket nem a légkondicionáló berendezés okozza.

 

A csapat vasárnap hajnalban Doha érintésével repül Athénba, ahonnan kisbuszokkal várhatóan hétfőn koradélután érkezik Sepsiszentgyörgyre.

 

Moradokmai, viszontlátásra, vagy ahogy a helyiek mondják, szovádi.

 

Athéntól északra

2010. február 14.

 

Vasárnap délután Athénban buszokra szállt az osonó, és elindultak hazafelé. Várhatóan hétfőn este 18 órakor lehetnek itthon.

 

2010. február 15.

 

Ma délelőtt negyed tizenegy tájékán Szófiától északra leledzett az Osonó, a GPS szerint délután 4 és 5 között érkezhetnek Sepsiszentgyörgyre, ha az időjárás is úgy akarja.

 

Anyukák ennivalót készíthetnek, rizs és csirke egyelőre kizárva, sok kenyér legyen az asztalon, s valami disznóból készült akármi, a kis lebarnult társulat kényes gyomrának.

 

Este tíz és tizenegy között érkezik az Osonó! 16 órakor lépték át a határt Giurgiunál, és majd Otopeni után derül ki pontosan, mikor is érhetnek Szentgyörgyre, jelentette Erdély András. A bolgároknál kissé szeszélyes volt az időjárás, ott 30-cal jövögettek.

 
 

Az Osonó blogja, oldala:

http://bolyongo.blog.hu/